I. e. 334-től kezdve az ifjú makedón király szűk négy év alatt lélegzetelállító győzelmeket aratott Kis-Ázsiától Perzsia szívéig. I. e. 330-ra Dareiosz perzsa király halott volt, gyilkosa, a trónbitorló Bésszosz szatrapa a birodalom legkeletebbi tartományába, Baktria-Szogdianéba menekült. Alexandrosz az üldözésére indult, katonáival átkelt a Hindukuson és a kietlen afgán sivatagon, s eljutott az Óxosz-folyóig (a mai Amu Darja).

Az Óxosztól északra végződött a baktriaiak földje, és kezdődött a szogdoké. Itt, Szogdianéban fordult meg Nagy Sándor szerencséje. I. e. 329-ben átűzte Bésszoszt az Óxoszon, majd elfogatta és kivégeztette, ezzel megszerezte a perzsa koronát. Ezután tovább nyomult előre és elérte új birodalmának legészakibb pontját, a Jaxartész-folyót (a mai Szír-darja). Itt megpróbálta lezárni a határt a letelepedett szogdok és túlparton élő, nomád szkíták között egy fallal körülvett város, Alexandreia-Eszaté, más néven a Legtávolabbi Alexandria megalapításával.

A szogdok és a szkíták felkelése miatt Alexandrosz három évet töltött itt - többet, mint hadjárata során bárhol máshol - sanyarú körülmények között. A lázadás elfojtására tett kísérlete azt eredményezte, hogy több erődöt építtetett Baktria-Szogdianéban, mint korábban bárhol máshol.

Arrianosz és Quintus Curtius Rufusz történetírók több különleges eseményről is megemlékeznek ebből az időszakból. Spitama, a szogd lázadó vezér és vakmerő szkíta lovasai gyilkos rajtaütéseket hajtottak végre a makedónok ellen; Alexandrosz kétezer katonája fagyott meg egy hóviharban; a makedón erődöket szogd "repülő harcosok" ostromolták, akik vasszegeket használtak, hogy megmásszák a meredek hegyoldalakat; valamint maga Nagy Sándor, részeg őrjöngése közepette meggyilkolta hűséges hadvezérét, Kleitoszt. Végül egy barbár hercegnővel kötött házassága volt az a célravezető politikai megoldás, amely nyugalmat teremtett, és lehetővé tette számára, hogy elhagyhassa Szogdianét, s álmait követve Indiába indulhasson.

Azt hihetnénk, hogy Alexandrosz nehézségei és hatalmas emberveszteségei ráirányíthatnák a hadvezér kései kutatóinak figyelmét a szogd hadjáratra. Szogdianét azonban szinte teljesen elfelejtették mindazok a régészek, akik amúgy minden erejüket latba vetve dolgoznak Nagy Sándor emlékezetének feltárásán, Görögországtól Indiáig.